Ma éjszaka is feljön a Hold, hogy körülnézzen, minden rendben van-e! Sorra bekukkant az ablakokon, meglesi az alvó embereket. Egy ablaknál megáll, s elmosolyodik. – Végre! Ez az éjszaka is eljött! – gondolja – Pedig hányszor nevettem ki a Napot, aki folyton hajtogatta, hogy Ő még csodákra képes.

 Nem hitte, hogy egy dundi kisfiú, sudár férfivé válhat. Hogy akinek kettesei és hármasai voltak általánosban, egy nap diplomát szerez.

 Pedig lássuk be, voltak erre utalok jelek. Habár soha nem volt osztály első, de mint gyermek, mint testvér, és mint barát mindig lehetett számítani Rá. Ha anyunak kellett segíteni, káromkodva ugyan, de segített. Hányszor vitte kishúgát sétálni és biciklizni. Vagy ha szóltak előbb biciklit, majd autót ment szerelni barátaihoz.

 Gimnázium után ugyan nem akart tovább tanulni, de a műhely takarítása közbe rájött, hibázott, de becsülettel letette a szakvizsgáját, és végig dolgozott egy évet autószerelőként. Aztán Pesten kezdett egy tiszta lapot, s ésszel és szívvel végig küzdött négy kemény évet a katonai főiskolán.

 A Hold most Őt nézi, és halkan súgja: - Aludj! Holnap célhoz érsz!