A kiszolgáltatóság mértéke tőlem is függ. Néha nagyon nehéz a helyzetem, de nem segít, ha nyavalygok! Gyakran vagyok elkenődve, inkább tipródós alkat vagyok. De aztán jön valami kis jó, ami feldob és már pörgök is tovább. Látszólag vidám és erős vagyok, de ha valami baj van, nehezen nyílok meg.
Vágyom arra a fajta csendességre, amit Anna nővérnél tapasztaltam meg. Bánt a világ zaja és képmutatása. Nem menekülni akarok, csak találtam valamit, amiben őszintén hiszek és ezt kívánom!
Tegnap azt mondta az egyik ismerősöm, hogy a vallás agymosás. Mennyire alap0tomos a világ, hogy a saját önző gazdasági érdekeit úgy fedezi, hogy Krisztusra mondja, hogy agymosás! EBBŐL NEM KÉREK! KÖSZZÖNÖM SZÉPEN, DE NEM!!!
- Látom! - mosolyog - De most szeretnék mutatni valami újat!
- Mit? - kérdezzem és már hagyom is a labdát. Megyek, de látom, hogy egy szűk út felé indul. Megijedek, de Ő rám kacsint:
- Ne félj! Csak kövess engem!
Útnak indulunk, Ő elől, én mögötte. Változik a táj, kisüt a nap, kicsit később szakad az eső! Mindig fogja a kezem, de én kis butus néha elengedem, mert pillangót láttok. De ha megdörrent az ég már szaladok is vissza hozzá és fogadkozom soha többet! Ő persze tudja, jön még pillangó!...
Sok idő telik el így, néha nevetek, máskor sírok, Ő mindig velem van!
Visszatérünk a régi tájhoz, de valami más... Előkerült a régi labda, de már nem okozz örömet vele játszani...
Oda megyek hozzá, és megkérdezzem:
- Mond, mit tehetnék Érted én?
Elmosolyodik, és így válaszol:
- Menj el, és mesélj Rólam másoknak!
- Akkor most elbúcsúzunk? - kérdem kicsit szomorúan.
- Lelkem mindig Veled lesz, és vigasztal, ha elszomorodsz, megerősít, ha elbártotalanolodnál! Életed minden pillanatában látni foglak, és bármikor szólhatsz hozzám!
Kicsit remeg a lelkem, de mosolyogva nézzek fel Rá!
- Rendben! - elindulok, teszek pár lépést, majd visszafordulok és bele kiátom a szélbe: Még visszatérek!
Ő Mosolyog, és én a lelkemben hallom válaszát: Várok rád, mert nagyon szeretlek!
A Batthyányi téri Szent Anna templomba volt a gyülekező, ott egy szentmisével kezdtük közös utunkat. Mivel én új voltam, mindenki azt hitte, hogy engem is vezetni kell, mert nem látok. Így sokszor kellett elismélteni, hogy „Köszönöm, de én „csak” mozgássérült vagyok”!
Nagyon hamar biztonságba éreztem, magam biztosan kezdtem mozogni az otthon területén! Vasárnap nem történt sok minden, ötkor volt rózsafüzérezés, hatkor vacsi. Vacsora közben Anna nővér oda súgta nekem, hogy 20:15-kor esti zsolozsma lesz, ha szeretnék menni, akkor szeretettel várnak. Persze, hogy mentem! Nagyon jó volt a zűrős és hosszú nap végén imádkozva elcsendesedni. Nyugodt éjszaka várt így rám!
Ébred újra!
Régi elfeledett érzések éberetek bennem a hétfői elmélkedés során! Szűcs László atya jött ki hozzánk és arról mesélt, hogy őt hogy hívta meg az Úr a papságára. Ez is sokat segített, de a társaim befogadó szeretette és a megfelelő segítség többet adott! Megismertem Margitot, és vele valahogy egyből közös nyelven kezdtünk beszélni arról, hogy sok sérült ember a négy fal között lesz depressziós, és sajnos sokan öngyilkosak. Akkor és ott újra éreztem, hogy felelőséggel tartozom értük, hiszen én tanultam és megtaláltam a fényre vezető utat. Hogy is van a lángról szóló tanítás?!
Délután egy szentség imádás volt, ahol először tudatosult bennem Jézus jelenléte! Este pedig már én kértem, hadd mehessek zsolozsmára!
A 4. tized és a 4. állomás
Kedden szintén Laci atya volt velünk – Anna nővér szinte végig dolgozott, de amikor tehette köztünk volt, tudom, hogy ez neki is sokat jelentet – délelőtt, és ő misézett. De délután már nem tudott maradni. Estére rózsafűzért terveztünk, de úgy, hogy a tizedek titkait előre olvastunk, így a tized két részre bomlott, a titokra és az előimádkozásra, párokat alkottunk. Akkor már el mertem vállalni a negyedik titok felolvasását.
Volt egy kis szünet és mentünk az udvarra, ahol a nyáron ment maradó gyerekek játszottak. Közéljük ülve el kezdtem ismerkedni velük!
Ötkor mentünk rózsafüzérezni. Nagyon izgultam! De már előtte megbeszéltem, hogy én elolvasom, de utána egy vak srác pontírással felolvassa, hogy azért érthető legyen az, hogyan változott el Jézus a Tábor-hegyen!
Másnap keresztutat „jártunk”, és ott a negyedik állomást olvastam, illetve olvastuk. Fizikálisan nem jártuk végig, ülve felolvastuk, de így is megrendítő volt!
Találkozunk a Paradicsomban
Szerdán egy másik atya jött hozzánk, de késett. Anna nővér kitalálta, hogy addig el kezdi felolvasni a Találkozunk a Paradicsomban című riport könyvet. Ez II. János Pál pápa fotósával készült riportot tartalmazza, természetesen a Szentatyáról! Mindenkinek szívemből ajánlom ezt a könyvet, mert nagyon jó! Mi, hol sírtunk, hol nevetünk! Anyunak meg is vettem születésnapjára. Nem drága, 2500 forint!
Minden dal a csendbe ér
í
Csütörtökön volt még egy szentségimádás, a könyv befejezése és a záró szentmise.Ebéd után már rohantunk, hogy elérjem a buszt, de lekéstem.
Folyt. köv? Naná! Minden hónap második szombatján lelkinap a Szent Anna templomban!
Minden rendben volt abba a házában, ahol a szüleim éltek! Földi szemmel legalábbis! Nagy ház, öt szoba, három tv, két számítógép, nagy kert, kutya, tyúkok. Apa, anya, kisfiú, kislány, nagymama, ebből állt a család. Mindenünk megvolt, csak a legfontosabb hiányzott: Jézus! Nem is éreztem, hogy hiányzik. A saját családomról álmodoztam, hittem az igaz szerelemben, hogy jön majd egy fiú, aki nagyon szeret, megkéri a kezem és családot alapítunk.
A huszadik születésnapom előtt apu bejelentette elválik anyutól. Kezdetét vette a rémálom: először apa költözött el, jött a kérdés kivel maradok, hiszen mozgássérült vagyok – választanom kellett a két szülőm közt – a válás, apa újra nősülése, a ház eladása, a költözések… Egy örvénybe kerültem, ami csak a mélybe húzott. Egy nap összevesztem anyuval, és felvágtam a csuklómat. Összevarrtak. De a doki azt mondta, hogy szerencsém volt, mert csak egy vak ideget vágtam el! Ez első hallásra, nem nagy dolog, de azt had írjam le, hogy túlmozgásos vagyok, a célzás és a pontosság nem nagyon megy nekem.
Pár héttel később a tévét kapcsolgattam. Egyszer csak a Katolikus Krónika kezdődött, és én valahogy ott maradtam. Emlékszem egy atya Isten irgalmáról beszélt. Megfogott és megérintett! A következő héten már vártam a műsort, és utána is, heteken át mindig ott ültem a tévé előtt. Aztán kutakodni kezdtem a neten, mert érdekelt a „téma”. Ott ráakadtam az e-evangéliumra, és feliratkoztam a levelezőlistára. Naponta megkaptam az evangéliumot, egy kis magyarázatott, és egy imát! Tanulni kezdtem a Jézusi tanítást! Évek teltek el, és szépen lassan keresni kezdtem, azokat az embereket, akik szintén katolikusok. Egyre többet és többet szeretem volna tudni Istenről. Rájuk is találtam, egy közösségi holnapon.
Újabb gondok jöttek a családomban. Anyu súlyos beteg lett, apu viszont nem akart magához venni. Nagyon nehéz volt! Egy sötét, nyári éjszaka, zuhogó esőben egyedül maradtam. De akkor már bennem volt a tanítás, volt hová és kihez menekülnöm lélekben! Négy nappal később el kellett költöznöm 81 km-re, egy vad idegen városba. Senkit nem ismertem. De Isten velem volt, és ezt már éreztem. A következő tavasszal elmentem egy misére, egy héttel később 15 év után meggyóntam és áldoztam! Kicsi koromban jártam hittanra, csak akkor ott hagytam. Nyáron eljutottam Egerbe, a Magyar Sydney-re! Ez egy ifjúsági találkozó volt. Nem tudom leírni mi történt ott, de az biztos, hogy egy másik lány jött vissza onnan, mint aki odament.
Minden megváltozott ott, vagy inkább úgy írnám, hogy itt került fel az i-re a pont. Isten azon az éjszakán amikor öngyilkos akartam lenni, megfogta a kezem és tanítva vezetett, még végül feltárta előttem az igazi csodát!
Ma már az Úr akaratát keresem, és próbálom az életemmel köszönetet mondani. Úgy gondolom, azzal tudom megköszönni a sok jót, amit Tőle kaptam, ha másoknak segítek!
Neki futottunk, elrúgtuk a labdát és… mellé!:S Naná, hogy a Déliben jó villamosra csak rossz irányba szálltunk fel. Oké! Végállomáson (Hűvösvölgy) leszállás, futás a másikhoz, arra fel és nyomás… Kicsit késve, de megérkeztünk a Villányi úti Szent Imre templomhoz!
Nem késtük le semmiről, mert a reggeli dicséretet is elértük. Az imádság után házigazdánk Brückner Ákos Előd atya – szólva Ákos atya – köszöntött bennünket. Őt Katona István püspök úr követte. Majd behozták Fausztina nővér ereklyét!
Az első előadást ki kellett hagynom, mert „technikai” gondjaim adódtak.
Patrice Chocholski atya „Az irgalmasság Isten Szolgája, II. János Pál pápa életében és szolgálatában” című előadását már ismét a templomba hallhattam.Ez az előadás nagyon megérintet, mert az, amit a nagy pápa felismert, számomra példaértékű! Ez pedig nem más, mint, hogy a rosszat és gonoszságot egyedül az Isten irgalmából fakadó szeretetből lehet válaszolni! A rosszra, csak a jó lehet a válasz! (Én is sokat elmélkedem a világ elanyagiasodott és kizsákmányoló magatartásán. Ez most nekem egy választ! Hol tudom legjobban megtapasztalni az irgalmát? Jézusnál! Kinek a segítségével tudom ezt az irgalmat közvetítetni? A Szentlélek erejével! Akkor hová kell mennem, és kit kell szolgálnom? Istent!)
Vissza a konferenciához: Placid atyát, ha ki hangosítják, akkor szerintem még Kefás is hallotta volna, így „csak” a környék zenget a jó öreg hangjától! A múlt homályába veszett láger ismét életre kelt, és megint leckét kaptunk, a földi pokol átélésének tudományából!
Délben ima, majd ebéd!
Ebéd után, két meglepetést is kaptam a Jó Istentől! Az első egy szőke lány személyében jött elém: „Szia Kata! Emlékszel rám?” – kérdezte. Kiderült, hogy Andival szobatársak voltunk Egerbe! A másik Ákos atya volt, akivel a lépcsőn fúttunk össze! Gyorsan megmutattam neki az elsőáldozási képeimet és már szaladt is tovább! Majd csak akad egy újabb lépcső, ahol ismét összefuthatunk!:)
Janig Péter kórházlelkészt már a gyóntatószék előtt állva hallgattam. Megható, ahogy Péter atya az Onkológiai Intézetben teljesíti Isten akaratát. Én már előtte ismertem az ő történetét, és igazán tisztelem őt munkásságáért!
A gyóntatószék előtt állva ért az Bízom Benned című dal, Ott ért, ott énekeltem! Az egyik legkedvesebb dalom!
Jött egy úr, meglátott, és rögtön hátat fordított nekem. Szavaiból csak annyit értettem: „…ennek a beteg kislánynak!” Pár perc múlva visszatért, kezébe egy Irgalmas Jézus képpel, és a Szűz Anya szobrához értette, utána pedig nekem adta! Majd végleg eltűnt.
A gyónásom után épp elértem Beer Miklós püspök atya előadását! Ő a bűnbánat szentségéről és az emberi irgalomról elmélkedet! Püspök atyába nem csalódtam, ugyanolyan jó volt az előadása, mint tavaly a prédikációja Egerbe!
De itt számomra befejeződött a konferencia, mert Anikónak tegnap jött haza az unkatestvérre Olaszországból és elémentünk a Délibe. Most a jó irányba!:)
A konferenciának ugyan vége lett számomra, de napnak még messze nem! Félhatkor értünk haza, megvacsisztam és negyednyolckor már jött is értem István. Elmentem Eukarisztiára, amiről féltízkor értem haza!
Szeretnék elmenni innen, mert nem érzem jól magam. Egyedül vagyok. Olyan helyre szeretnék menni ahol hasznos vagyok másoknak.Nem kihasználásra gondolok, hanem munkára vágyom. De nem akarom a kapitalista világot szolgálni. ENGEM KÜLDJ! Nem alapíthatok családot, mert fizikailag alkalmatlan vagyok. De a lelkem ép. Tudok szeretni! Mosolyogni, simogat, és ha kell vigasztalni. Nem akarok bántani senkit, és azt sem szeretném, ha félelemmel töltenél el a családomat, ha hazamegyek, hogy mi lesz ha… Kérlek, Téged mutasd az utat, ahogy eddig is tetted! Jó ember szeretnék lenni! Tudom, hogy bennem él a rossz is, de az a gyerekkoromba már elég átkot hozott. ENGEM KÜLDJ! És én menni fogok!
Menni fogok, mert mennem kell! Eger átformált! Vezess hát hegyeken, völgyeken át, hadd lássam a csodát! Annyi mindent mutattál már meg nekem, de vak voltam. Életem első percétől fogva küldetésem van! Most már tudom! Szemem már kinyílt! Ismersz már, látod gyengéimet, mégis erőre bíztatsz! Köszönöm, hogy mindig velem voltál! Kérlek, légy mellettem az utolsó percig! Ámen!
Ma éjszaka is feljön a Hold, hogy körülnézzen, minden rendben van-e! Sorra bekukkant az ablakokon, meglesi az alvó embereket. Egy ablaknál megáll, s elmosolyodik. – Végre! Ez az éjszaka is eljött! – gondolja – Pedig hányszor nevettem ki a Napot, aki folyton hajtogatta, hogy Ő még csodákra képes.
Nem hitte, hogy egy dundi kisfiú, sudár férfivé válhat. Hogy akinek kettesei és hármasai voltak általánosban, egy nap diplomát szerez.
Pedig lássuk be, voltak erre utalok jelek. Habár soha nem volt osztály első, de mint gyermek, mint testvér, és mint barát mindig lehetett számítani Rá. Ha anyunak kellett segíteni, káromkodva ugyan, de segített. Hányszor vitte kishúgát sétálni és biciklizni. Vagy ha szóltak előbb biciklit, majd autót ment szerelni barátaihoz.
Gimnázium után ugyan nem akart tovább tanulni, de a műhely takarítása közbe rájött, hibázott, de becsülettel letette a szakvizsgáját, és végig dolgozott egy évet autószerelőként. Aztán Pesten kezdett egy tiszta lapot, s ésszel és szívvel végig küzdött négy kemény évet a katonai főiskolán.
A Hold most Őt nézi, és halkan súgja: - Aludj! Holnap célhoz érsz!
