- Hadd egy kicsit a labdát!

- Pedig már jól megy! Nézd!:)

- Látom! - mosolyog - De most szeretnék mutatni valami újat!

- Mit? - kérdezzem és már hagyom is a labdát. Megyek, de látom, hogy egy szűk út felé indul. Megijedek, de Ő rám kacsint:

- Ne félj! Csak kövess engem!

Útnak indulunk, Ő elől, én mögötte. Változik a táj, kisüt a nap, kicsit később szakad az eső! Mindig fogja a kezem, de én kis butus néha elengedem, mert pillangót láttok. De ha megdörrent az ég már szaladok is vissza hozzá és fogadkozom soha többet! Ő persze tudja, jön még pillangó!...

Sok idő telik el így, néha nevetek, máskor sírok, Ő mindig velem van!

Visszatérünk a régi tájhoz, de valami más... Előkerült a régi labda, de már nem okozz örömet vele játszani...

Oda megyek hozzá, és megkérdezzem:

- Mond, mit tehetnék Érted én?

Elmosolyodik, és így válaszol:

- Menj el, és mesélj Rólam másoknak!

- Akkor most elbúcsúzunk? - kérdem kicsit szomorúan.

- Lelkem mindig Veled lesz, és vigasztal, ha elszomorodsz, megerősít, ha elbártotalanolodnál! Életed minden pillanatában látni foglak, és bármikor szólhatsz hozzám!

Kicsit remeg a lelkem, de mosolyogva nézzek fel Rá!

- Rendben! - elindulok, teszek pár lépést, majd visszafordulok és bele kiátom a szélbe: Még visszatérek!